A hajdanán több ezer embernek munkát adó és egyik nemzeti büszkeségünknek számító Ózdi Kohászati Üzemek romjainál jártunk pár hete. Szomorú volt látni, hogy az a hely, ahonnan gyerekkoromban édesapámat vártam hazajönni és ami családunk megélhetését biztosította évekig, ma az enyészet és a rozsda martaléka.
Utánanéztem a gyár történetének és meglepődve olvastam, hogy a gyár épületei már 1847-ben álltak, sőt Kossuth tervei szerint fegyvert is gyártott volna a szabadságharc ellátására. Vezetője Rombauer Tivadar volt, akinek nevét többek között az Ózdi Jazzparádé egyik színpada is őrzi, melyet a képeken is láthatunk. Az üzemben 1992-ben szűnt meg az acélgyártás, azóta a telep egyes részei különálló cégek tulajdonába kerültek, másokat lebontottak, néhányat műemlékké nyilvánítottak. Összbenyomásunk mégis az volt, hogy egy grandiózus épületegyüttes, egy valamikor gépek robajától zajos, a forró vas melegétől izzó és emberek munkájától életteli gyárüzem sírján lépkedünk, és szellemeket kergetünk…
Az alábbi oldalakon további részleteket és régi fotókat is találtok a gyárról: Wikipédia Index cikk
(a szöveget írta: Dúl Hajnalka)